Amilyen váratlanul váltott át a covid első hulláma a másodikba, olyan váratlanul ért minket Döme, a dobosunk kijelentése, arról, hogy nem szeretné tovább üttni a kettőnégyet a Rockolyában.
A döntését nem indokolta, mi pedig nem firtattuk, szomorúan de tisztelettel elfogadtuk. Döntése azért érintett rosszul bennünket, mert fostartály 2020 ide vagy oda, azért vettünk fel egy új EP-t, írtunk vagy befejeztünk 3-4 dalt, felvettünk egy élő videószessönt, és koncerteztünk is. Igaz nem sokszor áltunk színpadon az előző évben, viszont az utolsó budapesti koncertről várton felülien jó visszajelzéseket kaptunk, ami alátámasztotta azt a gyanunkat, hogy szépen kiforrott, összeért ez a dolog.
Megint ugyanaz a szituáció. Felépítettünk valamit, dolgoztunk rajta, fejlődtünk általa, és most kezdhetünk mindent előről. Ha nem is nulláról, hiszen van legalább 2 óra anyagunk saját dalokból. De ki dobolja el? Mit tehet ilyenkor egy 40 év feletti expiás kapuzárási pánikot váró rocker? Felad egy hirdetést egy fészbuk csoportban, és azzal nyugtatja pesszimista lelkét, hogy ő mindent megtett az ügy érdekében. Aztán rohadtul meglepődik, amikor pár napra rá jelentekzik valaki a hirdetésre. Nem is akárki. Egy régi motoros, a dobosok relytélyek övezte társadalmának elismert tagja, 40 év dobok mögött szerzett tapasztalattal a kezei alatt. Ő Joci, alias Sár József vagy ahogy sokan ismerik – a “bogaras dobos”. Meg is lepett, hogy ilyen kvalitással és ekkora múlttal érdeklődést muat irányunkban. Monjuk mi se ma kezdtük, ez igaz. Ha jól tudom Endrével már 12 éve nyomjuk a Rockolyát, és tényleg belerakunk apait anyait (csak hát az a sok húr, meg potméter…). De akkor is megtisztelő, hogy Joci fantáziát látott bennünk. Először furcsa volt, hogy régebb óta fiatal, mint mi, de már az első probán látszott, hogy ez semmit nem befolyásol a lendületében. Az is furcsa volt, hogy bár olyan dalokkal kezdtünk, amiket nem is hallott még előtte, nem kellett mondani, hol jön a dinamikai váltás, kiállás meg ilyenek. Tudta, érezte, zsigerből alkalmazkodott. És bár nagy reményim voltak e téren, mégis az volt a legfurcsább, hogy igent mondott.
Úgyhogy újra hárman vagyunk a Rockolyában. Én az Endre meg a Joci, a Sár Joci. És próbálunk hetente, és összerakunk egy zúzós koncertanyagot, meg új dalokat is írunk. És ha végre nem leszünk már szenvedő szerkezetei ennek a rohadék koronás nyavajánk, és végre újra lehet koncertezni, bizony mondom néktek, testvéreim a rockban, kurvára oda lesz baszva!
Ati