Október 8-án kiskoncertet adtunk nagy nemzetünk fővárosában az S8 Underground Klubban a Fatekiller, a Mutánsmajmok és végül de nem utolsó sorban meghívóink a Prety Flies zenekarok kíséretében.
Külön öröm volt, hogy koncertek erejéig – ha nem is a színpadon – de újra összejött a régi bandánk a Koriander. Mediterrán kultúrpunk formációnkban Czékus Kornél dobolt, aki most a Pretty Flies színeiben veri a bőrt űtős, kőkemény Offsprings feldolgozásokra. Az előttünk színpadra lépő zenekarokat hallgatva nosztalgikus érzés fogott el azokból az időkből fakadóan, amikor mi is gyakran megfordultunk punk körökben. Igencsak kedvem lett volna elbasszerozni az Undorító pulóvert, a Trucker securityt vagy hovatovább a Faszpírszing című opuszunkat a Koriander érából. De egy 40-hez erősen közelítő lázadó kamasz ezt már nem engedheti meg magának. Maradt hát a jó öreg rock’n’roll.
Elnyomtuk a zúzós dalainkat az új EP-ről. A címadó Kapuzárási pánikra már nem maradt idő, de nem is úgy tűnt, hogy nagy igény lett volna az unpluggedra. Viszont nem csak a legújabb, de a legrégebbi, szinte már elfeledett dalok közül is felharsant legalább egy. Szólj, ha nem vagy szajha, jeah! De ennyi elég is a romantikából.
A női nemet sem ezzel az Endre egyik szerelmi bánatának bugyrában fogantt dallal sem az Arany és pokollal nem sértettük meg. Mert nem voltak. Pedig láttam a bejárat fölött az S8 táblát. Biztos nem Kék osztriga? Az erősebb nem fölényben volt szerszámilag – nem számilag. Mert valljuk be, Igen-igen kevesecskén voltunk a családias légkörű 14. kerületi kluban. Ez tény, bár volt alkalmam hozzászokni az elmúlt 12 éven, mindig lelomboz. Most azonban nem vetett vissza a lendületből, hogy gyakorlatilag egymás nézői voltunk.
Hogy miért? Mert felálltunk a színpadra, és szóltunk mint az ágyú. De kivételesen nem csak hangerőben. A Rockolya fennállása alatt talán először volt olyan, hogy mindenkiből hallottam mindent -beleértve magamat is. Ami még dúrvább, hogy Kornél barátom odajött a koncert után, és meglepődéstől és nem kevés sörtől fátyolos szemmel azt mondta, hogy hallotta a szöveget. Na ez engem is ugyanúgy meglepett. A mi dalaink erőteljesen szövegcentrikusak. Kváz nem érnek semmit, ha a közönség nem érti. Ott meg még mindig nem tartunk, hogy ismeri. És nem egyszer, nem százszor kaptuk azt a visszajelzést, hogy nagyon jó volt a hnagosítás, de a szöveget nem lehetett érteni. Hát itt most lehetett. És ezért nagy ökölpacsi a hangosítónak. Meg lehet ezt úgy is csinálni, hogy érteni lehessen, mit énekel az a lóbaszó ott a színpadon. Egy kis klubbról van szó. Nagyobb, jobb akkusztikájú, jobb technikai ellátottságú helyeken sem bírták eddig megoldani, de itt megoldották. És jé, koncert után jöttek gratulálni a zenész sorstársak, hogy milyen jók voltak a dalok. Miért? Mert értették a szöveget. Szóval őszinte hála és köszönet ezért a kiváló hangosításért! Ugyanúgy köszönet a többi zenekarnak az általuk nyújtott koncertélményért, azért hogy fellépőbőkből önzetlenül hajlandóak voltak hallgatókká válni, és azért hogy használhattuk a cuccukat, és nem kellett erősítőkkel, pedálokkal meg ilyen szarokkal az ölünkben utazni.
Élmény volt! Visszatérünk!
